LUCA BÚZA
Hallottál már a lucabúzáról? December 13-án ünnepeljük Luca napját, az ekkor elvetett, csíráztatni való búzát hívják lucabúzának vagy karácsonyi búzának. Ez nem kifejezetten magyar szokás, hisz korábban jellemző volt Indiára, Itáliára és Kis-Ázsia egyes részeire is. De mindenhol ugyanazt a célt szolgálta: a búza fejlődéséből következtettek arra, hogy milyen lesz a jövő évi termés. Az első magyar írásos emlék a XVIII. századból Kolozsvárról való és Telegdi István nevéhez fűződik, aki így írt róla:
„Sok jó régi szántóvető emberektől hallottam, hogy István Király napján, három edénykében, egy-egy kis egyféle búzát kell vetni, úgy hogy az egyik edény jegyezze: Szeptembert, a másik: Októbert, a harmadik pedig: Novembert, s minekutána kikél, nézze meg a gazda: melyik hónapot jegyző edénybeli búza mutatja magát, s abból vessen, mert nem vallja kárát…”
A gazdaasszonyok régen kis tányérkákba búzát szórtak, naponta meglocsolták. Ha a búza karácsonyra 30–40 cm magasra nőtt, a következő évi búzatermés jónak ígérkezett. Néhol gyertyát vagy pohárban égő olajmécsest állítottak a növekvő búza közepébe. Ha a búzaszárak között alig szűrődött át egy kis fény, az gazdag termést jósolt. A kihajtott búza a karácsonyi asztal dísze lett.
Tudod, mit csináltak karácsony után a lucabúzával? Megetették a jószágokkal, baromfival, szarvasmarhával. Ezzel biztosították az állatok jó egészségét, bőséges gyarapodását a következő esztendőre.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon (http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1391.html)
Se földünk, se jószágunk nincs, mégis van lucabúzánk! Szép dísze lesz majd a karácsonyi asztalnak!
Forrás: http://emberpalanta.hu/ultessunk/lucabuza-vetese/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
